Grúzia egységben búcsúzott lelki vezetőjétől.
II. Ilia halála nemcsak veszteséget, hanem egyben erőteljes közösségi pillanatot is jelentett Grúzia számára. A csaknem fél évszázadon át szolgáló pátriárka búcsúztatása megmutatta az ország mély kulturális és lelki összetartozását.
A temetés napján Tbiliszi utcái megteltek emberekkel: fiatalok és idősek, családok és egyházi közösségek együtt rótták le tiszteletüket. A hatalmas részvét nemcsak a pátriárka személyes tiszteletét tükrözte, hanem azt is, hogy Grúzia társadalma képes egységben megélni a fontos történelmi pillanatokat. II. Ilia öröksége túlmutat egyházi szerepén. Vezetése alatt a grúz ortodox egyház stabilitást, identitást és reményt adott az országnak még nehéz időszakokban is. Sokan úgy tekintenek rá, mint aki hozzájárult a nemzeti identitás megerősítéséhez és a hagyományok megőrzéséhez.
A búcsúztatás egyben üzenet is volt a világnak: Grúzia erős közösségi értékekkel, mély gyökerekkel és élő hagyományokkal rendelkező ország. A gyász mellett ott volt a hála és a büszkeség is – annak tudata, hogy egy olyan vezetőtől búcsúznak, aki hosszú időn át szolgálta népét. Ez az esemény nemcsak lezárása egy korszaknak, hanem egy új fejezet kezdete is, amelyben Grúzia továbbra is építhet arra az egységre és szellemi örökségre, amelyet II. Ilia hagyott maga után.
